Bert: Hello, Amy! Hetek óta nem láttalak.
Amy: Szia Bert. Éppen a vidéken élő nagymamámat
látogattam meg.
Bert: Remek! Szerencsés vagy. Bárcsak én is itt hagyhatnám
ezt a várost egy időre. Mennyi időre látogattad meg
a nagymamádat?
Amy: Három hétig voltam ott, de sokkal hosszabbnak tűnt.
Bert: Mit csináltál?
Amy: Lovagoltunk, fára másztunk és sétálgattunk a tanya
környékén.
Bert: Ez minden?
Amy: Nem, úszni is mentünk és kocsikáztunk a bácsikám
teherautóján. De a legjobb dolog az valami nagyon
különleges volt.
Bert: Mi volt az? Meséld el.
Amy: Nos, a nagymamám mondta nekem, hogyha leszedem
az összes almát az almáskertben, csinál nekem egy almás pitét!
Bert: Mit?
Amy: Hallottad.
Bert: Tudom, mit mondtál. Ez nagyon nehéz munkának hangzik.
Amy: Az volt. De hidd el nekem, megérte! Megérte leszedni
az almákat! Mire befejeztem, tíz kosár lett tele.
Bert: Elképesztő!
Amy: Nem, ez nem elképesztő. Ami elképesztő az az, amit
a nagymamám csinált azokból az almákból.
Bert: Csinált neked almás pitét?
Amy: Készített nekem hat almás pitét, egy almás rétest,
almakompótot, almabefőtteket.
Bert: Állj! Állj! Rám hozod az éhséget!
Amy: Én? Nos, gyere csak. Van egy kis pite és rétes otthon.
A nagyi sokat küldött velem haza a múlt héten.
Amy: „Három hétig voltam a nagymamámnál vidéken, és ez egy fantasztikus élmény volt. Nagyon szeretek ott lenni, mert van egy nagy háza egy hatalmas farm közepén. Mindenfajta zöldséget és gyümölcsöt termeszt. Sok állata van – tehenek, lovak, kutyák, tyúkok. A kedvenceim a lovak, a két kutya és a három macska. Általában elmegyünk úszni, sétálunk a farm körül vagy fára mászunk. Az unokatestvéreim jobban lovagolnak, mint én, de mégis szeretek velük együtt lovagolni a tanya körül. A legjobb rész az valami nagyon különleges volt. A nagymamám azt mondta, hogyha leszedem az összes almát a kertben, csinál nekem almás pitét. Így leszedtem az összes almát. Sok munka volt vele. Amikor befejeztem, tíz kosár lett tele. Gondoltam, csinál nekem egy almás pitét, mivel megígérte. De helyette hat almás pitét, egy almás rétest, almakompótot és almabefőttet készített. Ez volt életem legjobb szünete!”
1. Mennyi időre látogattad meg a nagymamádat? 2. Hol él a nagymamád? 3. Milyen állatai vannak? 4. Általában mit csinálsz ott? 5. Szeretsz lovagolni? 6. Mire kért meg téged? 7. Nehéz volt megcsinálni? 8. Mit kaptál a munkádért?
Bert: „Amy mesélt nekem a szünidejéről, amelyet a nagymamája házában töltött vidéken. Én is igazán itt szeretném hagyni a várost egy időre, de mindig serényen dolgozom. Amy mondta, hogy valami nagyon különleges történt vele ezen a vakáción. Minden nagyon tetszett neki: az úszás, a lovaglás, a bácsikája teherautóján történő kocsikázás, de azt mondta nekem, hogy a legjobb rész az volt, amikor a nagymamája megkérte, hogy szedje le az összes almát és megígérte, hogy finom almás pitét csinál neki. Nem hittem a fülemnek, amikor ezt hallottam! Úgy hangzott, mint egy rémálom! De jutalomként nem csak egy, hanem hat almás pitét kapott a nagymamájától! Amikor ezt hallottam, nagyon éhes voltam, így Amy meghívott egy csésze teára és almás pitére. A nagymamája sokat küldött haza vele!”
1. Amy hol töltötte az legutóbbi vakációját? 2. Mit szeretnél csinálni? 3. Miért nem tudod elhagyni a várost? 4. Mit élvezett Amy a vidéki ottléte alatt? 5. Mi volt a legjobb dolog, ami ott történt vele? 6. Mi volt olyan különleges ebben a nehéz munkában? 7. Mire hívott meg téged Amy? 8. Honnét kapta a pitéket?
Fred: Jack, hallom, hogy elköltözöl.
Jack: így van.
Fred: De mikor fogsz költözni?
Jack: Jövő héten, remélem. Veszünk egy házat
a külvárosban. Fáraszt a városi élet, és a gyerekeknek
több helyre van szükségük a játékhoz.
Fred: De miért nem mondtad nekem? Azt gondoltam én
vagyok a legjobb barátod.
Jack: Sajnálom, Fred. A beköltözés nagyon leköt és mostanság
nincs időm arra, hogy bármit is csináljak. Úgy értem, fel akartalak
hívni a múlt héten. Kérdezd meg a feleségem. Azt mondtam,
bár felhívtalak volna.
Fred: Miről akartál beszélni?
Jack: Boldog vagyok, hogy megkérdezted. Meg akarlak hívni
az új házamba.
Fred: Ez nagyon kedves! Mikor?
Jack: Remélem, a jövő hétvégén el tudsz jönni.
Fred: Ez nem az, amikorra a költözést tervezed?
Jack: Hát, igen. Gondoltam, jöhetnél a teherautóddal,
amikor látogatóba jössz.
Fred: Ha, ha! Jack, ha azt akarod, hogy segítsek költözködni,
csak annyit kell tenned, hogy megkérsz. Boldog lennék,
ha segíthetnék.
Fred: „Hallom, hogy Jack költözik. Nagyon megdöbbentem, amikor hallottam az újságot, mert én vagyok a legjobb barátja. De sosem mondta, hogy költözést tervez! Így felmentem hozzá és megkérdeztem, miért nem szólt róla. Azt mondta, a költözködés nagyon időigényes, és nem volt ideje semmire sem. Elmondta, hogy gondolt rá, hogy felhív. Hogy őszinte legyek, nem igazán hiszek neki. Bár ez nem sokat számít. A beköltözés valóban nagyon fárasztó munka. Jövő hétvégére meghívott az új házába. De már megmondta az időpontot, amikorra a költözést tervezi, és ez ugyanaz a hétvége! Amikor megmondtam, azt mondta, mehetnék a teherkocsimmal, amikor látogatóba megyek. Kissé rosszul esett, hogy így kér tőlem segítséget. Különben beleegyeztem, hogy segítek neki, ha ezt akarja.”
1. Mit fog tenni Jack? 2. Beszélt neked erről? 3. Jack-nek milyen okai lehettek, ami miatt nem szólt neked a költözésről? 4. Hittél Jacknek? 5. Fontos, hogy Jack nem hívott fel? 6. Melyik hétvégét választotta Jack, hogy meghívjon téged az új házába? 7. Jack miért arra a hétvégére hívott meg látogatóba? 8. Miért érezted magad megbántva?
Jack: „Tegnap találkoztam Freddel az utcán. Azelőtt barátok voltunk a középiskolában, és ő még mindig azt hiszi, hogy én vagyok a legjobb barátja. Megkérdezte, mikor akarok költözni, és mondtam, hogy a jövő héten. A dolog úgy áll, hogy fáraszt a városi élet, a gyerekeknek több helyre van szükségük, így a külvárosba költözünk. Azt gondolom, a külvárosi élet sokkal csendesebb és egészségesebb. Ott igazán otthon érezheted magad az összes városi zaj és tülekedés nélkül. És a gyerekek biztonságosan játszhatnak a kertben vagy az utcán. Fred csalódottnak tűnt, mert nem mondtam neki, hogy elköltözünk. Nem tudtam, mit mondjak, így hazudtam. Mondtam neki, hogy fel akartam hívni, de olyan sok dolgom volt, hogy nem volt időm. Aztán meghívtam az új házunkba. Gondoltam, ha elhozza a teherautóját, még segíthet is költözködni. Remélem, nem gondolja, hogy csak azért hívtam, mert szükségem van a segítségére.”
1. Boldog voltál, amikor találkoztál Freddel az utcán? 2. Mikor költözöl? 3. Miért költözöl? 4. Hová költözöl? 5. Könnyű dolog vidékre költözni? 6. Fred miért volt csalódott? 7. Hogy magyaráztad meg, hogy nem hívtad fel Fredet? 8. Megmondtad neki az igazat? 9. Miért hazudtál? 10. Hová hívtad meg Fredet? 11. Mi volt a valódi ok, amiért ezt tetted?
Lucy: Az apukámnak van a legkülönösebb napi elfoglaltsága.
Alex: Fogadok, az anyukámnak furcsább a napi rutinja.
Lucy: Ó, igen? Mit csinál mindennap?
Alex: Nos, délután négyig alszik. Aztán megiszik négy csésze
kávét és négy órát ír.
Lucy: Bizonyára a négy a kedvenc száma.
Alex: Azután eltölt egy órát a kertben és egy másik négy órát
dolgozik. Egy ideig aztán azt csinál, amit akar, azután aludni
megy.
Lucy: Különös, de az apukám különösebb. Reggel három
órakor felkel és fut hat mérföldet. Aztán elkészíti magának
a reggelit és bemegy az irodába. Ő üzletember. Reggel hat
órától este nyolcig ott marad.
Alex: Rettenetesen hangzik. Panaszkodott valaha?
Lucy: Nem, azt gondolom, szereti.
Alex: Én tudom, hogy az anyukám szereti a mindennapi
teendőit, mert egyedülállóan csak rá jellemző.
Lucy: „Az apukámnak volt a legfurcsább napi foglalatossága. Régebben tizenhat órát dolgozott naponta, heti hét napon. Éjszakánként csak négy órát aludt. Későn ment aludni és nagyon korán kelt. Ez volt a legnehezebb periódus az életében – a cége majdnem csődbe ment a recesszió idején, de sikerült megmentenie. Reggel három órakor kelt. Hat mérföldet futott. Aztán lezuhanyozott és reggelit készített magának. Hatkor elment az irodába. Ott megállás nélkül dolgozott este nyolcig. Otthon megvacsorázott és még két órát dolgozott. Tizenegykor megnézte a legfrissebb híreket a tévében és elaludt. Az apukám még mindig keményen dolgozik, de nem olyan keményen, mint azelőtt.”
1. Ezelőtt milyen napi elfoglaltsága volt az apukádnak? 2. Hány órát dolgozott azelőtt naponta? 3. Hány órát aludt azelőtt egy nap? 4. Mikor ment aludni azelőtt? 5. Mikor kelt fel azelőtt? 6. Miért kellett olyan keményen dolgoznia? 7. Mit csinált reggel? 8. Mit csinált napközben? 9. Mit csinált este?
Alex: „Az anyukámnak nagyon különös napi teendője volt annak idején. Reggel feküdt le. Késő délután kelt fel. Nyolc órát dolgozott és tizenkét órát aludt naponta. Azelőtt négy detektívregényt írt egy év alatt. Négy órakor kelt fel délután. Négy csésze kávét ivott meg és négy órát írt. Aztán eltöltött egy órát a kertben és azután írt még négy órát. Egy ideig azt csinált, amit akart és reggel négy órakor feküdt le. Az anyukám szerette a napi feladatait, mert egyedülálló volt tőle. A napi elfoglaltsága manapság már más. Még mindig ír detektívregényeket, de nem olyan sokat, mint azelőtt.”
1. Annak idején mikor feküdt le az anyukád? 2. Mikor kelt fel azelőtt? 3. Hány órát dolgozott azelőtt? 4. Azelőtt hány órát aludt? 5. Azelőtt hány detektívregényt írt? 6. Mikor kelt fel? 7. Hány csésze kávét ivott? 8. Mennyit írt? 9. Miért szerette a napi elfoglaltságát?
Greg: Telefon! Csöng a telefon! James bácsi! Telefon!
James: Hallom. Nem vagyok süket! Csak nem akarom
felvenni.
Greg: De miért?
James: A napnak ebben a szakaszában mindig a futball-
eredményeket hallgatom. Mindennap 3. 30-kor. Nem akarok
ezen változtatni! Úgyhogy kérlek szépen, hadd hallgassam
a rádiót.
Greg: Milyen szigorú órarendje van. Úgy csinál, mintha
egész nap elfoglalt lenne, miközben ott ül, és egész nap unatkozik…
Oké. A futballnak vége. Vége a programnak! Itt az ideje
egy csésze teának, ugye?
James: Igen, így van. Sajnálom, öregember vagyok.
Ha nem élek a megszokott, régi módon, a napjaim csak úgy
eltelnek. Így óvatosnak kell lennem.
Greg: Értem. Csak olyan furcsának tűnik számomra.
Ma a fiatalok annyira különböző módokon élnek,
nem terveznek túl komolyan, és ha meg kell változtatnunk
a terveinket, nem igazán számít.
James: Biztos vagyok benne, hogy a te életed boldogabb,
mert a terveidet sokkal könnyebben eléred, így sokkal
könnyebben válsz elégedetté.
Greg: Talán. Nos, sajnálom, James bácsikám, de már mennem
kell. Találkozóm van egy régi iskolai barátommal, Rolanddal,
és nem késhetek el. Tudod, már tíz éve ugyanabban az időben
találkozunk. Így ezt nem lehet olyan könnyen megváltoztatni, ugye?
James: „Tudod, többé már nem vagyok fiatal. Így, mióta nyugdíjaztak, mozgalmasan kell élnem az életem, hogy ne unatkozzak. Megvannak a régi módszereim, hogy hogyan éljem az életem, és nem akarok egy fiatal tudálékos valakit, aki tanít engem. Ha nem válaszolok a telefonra, míg hallgatom a futballeredményeket, akkor az úgy van rendjén! A napnak ebben a szakaszában hallgatom a futballhíreket már húsz éve, és már túl késő, hogy megváltoztassam a napi programom. Emellett, ha nem a rendszeres, bevett utamat járom, a napjaim csak úgy eltelnek. Természetesen az unokaöcsém, Greg túl fiatal, hogy ezt megértse. Azt gondolja, hogy kezdek megőrülni. De ha van valami, ami őrületbe kerget, az az, ahogy a fiatalok megváltoztatják a terveiket és elfelejtik az ígéreteiket!”
1. Miért kell mozgalmas életet fenntartanod? 2. Akarod, hogy valaki megváltoztassa az életstílusod? 3. Miért nem vetted fel a telefont, amikor az unokaöcséd meglátogatott? 4. Mennyi ideje hallgatod a futballról szóló műsorokat? 5. Miért olyan fontos, hogy fenntartsd a saját életviteledet? 6. Miért nem érthet meg téged az unokaöcséd? 7. Van valami, ami dühít a fiatal generációban?
Greg: „Most látogattam meg James bácsikámat, és meglepő, hogy mennyire megváltoztatja a kora. Emlékszem, azelőtt minden évben költözködött, hogy ne unja meg ugyanazt a környezetet. Az apukámtól hallottam, hogy azelőtt legalább egy órát késett minden fontos családi összejövetelről, legyen szó esküvőről vagy temetésről. És most nem fogja felvenni a telefont, mert megszokta, hogy a futballeredményeket hallgatja a napnak ebben a szakaszában! El sem hinném, ha nem saját magam láttam volna. Olyan nevetségesnek tűnik és idejétmúltnak. De James bácsi biztos benne, ha komolyan veszi a terveket, az segít neki, hogy a saját elképzelése szerint élje az életét. Talán ő jobban tudja. Végül is nekem is van néhány szokásom, amihez szeretnék ragaszkodni. Ez vagy csak családi hagyomány, vagy öregszem?”
О проекте
О подписке